header

Bénye Község Története

Bénye története
 
A község közvetlen szomszédságában több település nyomára bukkanhatunk. Középső bronzkori, Vatyai kultúra ie. - 1700-1650 – két nyomát is fellelhetjük. A Gomba-Várhegy, mely két kilométerre található, a másik a Káva-földvár, amely 800-1000 méterre van a középkori településtől.
Feltételezhető, hogy nemcsak a két földvár volt lakott, hanem a közte lévő dombokon is voltak telepek. Erre utal a Bénye Fő út 138 szám alatti löszpartból előkerült sír. Mivel a leleteket gyerekek találták meg, így annak nagy rész el is pusztult. Csak egy bronz karperec, egy sérült agyagedény és valamely végtag csontja maradt meg.
A Templom-hegyről készült légi felvételeken jól látható egy szarmata település nyoma.
 
Bénye neve Benedek személynévből származik. Benedek, mint név 1086-ban fordul elő először. Bena helységnevet 1086-ban említik. Bena helységnévről az első adat 1135-ből van.
Bena, Bene alak a XIII. századig használatos, majd mind jobban előtérbe került a Bény, Bénye alakzat, habár sok helyen konzerválódott az ősi forma is.
 
1. Bene-völgy Gyöngyös mellett, (Aba Sámuel itt alapította a sári apátságot)
2. Bene, Bereg megye
3. Bény, Hont megye
4. Erdőbénye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
5. Legyesbénye,  Borsod-Abaúj-Zemplén megye
6. Magyar-Bénye, Kis-Küküllő megye
 
A falu az ország legrégebben keletkezett falvai közé sorolható, mivel neve személynévre utal. Hogy kit takar a név, ma már azt megállapítani nem lehet.
A falunak pusztulása idején /XVI. század?/ temploma volt melyet kőből építettek.
Alapja egészen a XIX sz. második feléig megmaradt. Galgóczy Károly is utalt ezekre az alapokra az 1877-ben megjelent könyvében.
Az első írásos adat a Pest megyei Bényéről 1368 október 2-án kelt levélben fordul elő.
Akkor „Benye” az óbudai klarisszák tulajdona. 1437. márciusában Budán kelt levélben Albert király Rozgonyi Istvánnak adományozta „Bene” birtokot és tartozékait. A község a török uralom alatt elpusztult. Nagyon valószínű, hogy a Budáról kicsapó portyázók dúlták fel és pusztították el a falut.
 
Bénye újratelepülése
 
Amikor 1686  szeptemberében beveszik Budát Szavolyai seregei, megszűnik a török veszély. A már hosszú évekig, évtizedekig bujdosni kényszerülő falusiak lassan-lassan a nádasokból előmerészkedtek. Hogy hányan tudtak megbújni ezekben a mocsaras, nádas vidéken azt nem tudni. Nagyon kevesen  voltak az bizonyos.
Bényére visszatért néhány ember. Valószínű, hogy a déli fekvésű löszpartokba vájt magának üregeket és így próbált magának az eddiginél tűrhetőbb megélhetést biztosítani. A falu mai utcasorai még most is több szinten húzódnak, de csak egy helyen a déli fekvésű oldalon. A lösz itt annyira szilárd, hogy a magasabb szinten az utcák alatt csak 2-3 méter mélyen van a másik szint pincéje. A lösz vájatok kedvező tulajdonságai közé tartozik az állandó hőmérséklet, ami egész évben 7-10 oC. Így ez még a téli időkben is megfelelt szállásnak. Tehát a falu magja valószínűleg itt alakult ki.
Mai napig megmaradt és lakott hely ez az oldal. Ezek az Attila, Petőfi, Jókai Arany, Temető, Gombai utcák.
A kezdetleges udvarokban ne okozzon kárt a dombokról lezúduló csapadék, a löszpartok felett vízelvezető árkokat ástak és egy helyen vezették el a vizet.
1665-ben került a Fáy család tulajdonába Bénye mint puszta.
Fáy László fia, Mihály telepítette be Bényét magyar és felvidéki szlovák ajkú lakosokkal.
A telepítési szerződés 1714 április 27-én kelt.
Az 1715-ös adóösszeírás alkalmával 15 családot 1720-ban 34 családot és 1728-ban már 55 családot írtak össze. Meg kell jegyeznem, hogy a családok száma több volt, mivel ezen összeírások alkalmával nem a népességet vették számba, csak az adózókat.
A földet három nyomásos módszerrel művelik. A kapás növények termesztését csak a XVII. sz. második felében kezdik meg.
A falu 1720-ban vett egy pár malomkövet. A szélmalmot a mai Gombai utca végére építik fel, erre utal ez a domb neve is: Cipó-hegy, szlovák neve: Veternák (fonetikusan vetyernák) (szélmalom).
Mákból, kenderből sokat termeltek.
1728-ban 13 családnak van szőlője. 1728-ban 100 ökröt és 200 juhot írnak össze. A kerek számok valószínűleg arra utalnak, hogy ezek becsült adatok.
1760-ban már pontosabb az összeírás: 86 ökör, 65 fejős tehén 20 gulyamarha, 245 fejős juh, 27 sertés.
A kaszálókat és a legelőket a környező községektől bérlik.
1730-ban a falunak van kocsmája, kovácsműhelye és szélmalma, majd harminc év elteltével mészárosszéke, egy zsidó-kereskedése és öt pálinkafőző katlana és külön bor és pálinka kocsmája.
 
Az egyház és az iskola a falu életében
 
A telepítés után két nyelvet beszélő falu lakosai elég rövid idő alatt eggyé kovácsolódtak. A falu lakói evangélikusok. Több jel mutat arra, hogy 1715-16-ban a falu lakói felépítették az első templomot, a község egyik dombján Kis-hegyen. A templom szerényebb lehetett a középkori templomnál, mivel fából készült. Jegyzőkönyvi feljegyzések arról tanúskodnak, hogy az első harang 1716-ban készült. A harang súlya 50 font.
Felirata a következő volt: Coss. Mich. Mária Ursula Nützpikhein in Pest B.E. 1716. fordítása: Öntött engem.
Nützpikhein Orsolya Mária Pesten B.E. = Bényei Eklézsia részére 1716.
Az akkori lelkészről nem maradt semmi feljegyzés.
1725-ben Kovács N. levita kerül Bényére, aki a papi teendők mellett a gyermekek tanítását, oktatását is végezte.
Az 1728-as összeírás alkalmával feljegyezték bizonyos Joanes Bencze birtokát is, ő volt 1730-ig a falu papja.
1730-ban jött a faluba Jacobei Sámuel. Jacobei és fia sokat tett Bénye és az evangélikus egyház érdekében.
Ő kezdte el az anyakönyv vezetését 1730-ban húsvét utáni kedden. Az anyakönyv vegyes volt. Az első oldalon feljegyezték a községi és egyházi vezetőket.
 
Községi vezetők:     Stodola György bíró
                            Stiglicz György
                            Tóth András
                            Borys Martin
                            Machác Pál
                            Symkowic Ondrej
 
Egyházi vezetők:     Klacansky Miso
                            Gér Matthus S. (starsy kostolnik = idősebb egyházfi)
                            Raczkó Miso    (stary kostolnik = idős egyházfi)
                            Georgius Bellió (mladsy kostolnik = fiatalabb egyházfi)
 
Úrvacsorához a kehely valószínűleg 1716-ban készülhetett amikor a harangot is felavatták. Ezt a kelyhet az iskola ásványtárában őrizték és az első világháborút követő forradalmi időszakban a kehely eltűnt.
A második kehely talpán ez a felirat van: Hunc Calicem Ecclésia Binensi Fieri curavit Plx Rndus D Sámuel Jacobei Annó 1730. A templomban még ez a kehely használatos mai is. „Anyaga aranyozott ezüst. Hatkarélyos sima fal, szárán gerezdelt körte alakú nódusz, sima harang alakú kupa.
Jacobei még ez év őszén meghalt. Halála után született a fia Sámuel. Rövid ténykedése alatt jelentős tekintélyt vívott ki magának. Nem csak az egyház, de részben a község ügyeit is ő intézte.
Vitás esetekben hozzá fordultak a peresek és az esetleges verekedéseket, nézeteléréseket ő bírálta és büntette ha kellett. Bírságok egy részét az egyháznak, másik részét a községi pénztárba fizették be.
Bíráskodási jegyzőkönyvek sok forrást tartalmaznak a falu életéről.
Az első tanító 1730-ban került Bényére, a neve Lenkóvicz János és 13 évig ténykedik az iskolában.
1765-ben visszajött szülőfalujába ifjú Jacobei Sámuel.
A templom 1773-ban egy 70 font súlyú, 1735-ben pedig 193 font súlyú haranggal gazdagodott. Valószínű, hogy Jacobei szervezésének köszönhető az új templom építése, mivel a régi igen rossz állapotban lehetett már. Az öregek elbeszélése szerint a falu népe nem tudta eldönteni, hogy hová építse az új templomot.
Az egyik csoport azon a véleményén volt, hogy építsék a régi helyére. Ezt azzal magyarázhatták, hogy a fatemplom körül volt a temető is. A község másik része a falu közepére a Fő út mellé akarta a templom alapjait lerakni.
Végül úgy egyeztek meg, hogy ahová viszik az első kocsi követ, ott lesz a templom.
Hargas Mátyás volt a leggyorsabb. Így került a templom a mostani helyére.
A templom bejáratánál még a hetvenes években olvasható volt a H.M.
A templom alapját 1784. május 3-án tették le és 1794. május 10-én szentelték fel. 10 évig épült és ez hosszú megterhelő munkát jelentett a falu lakói számára.
A templomtoronyban még a fatemplom három szerény harangja szólt sokáig, mivel az újakat csak 1876-ban vették meg.
Az első világháború idején két harangot be kellett szolgáltatni az államnak.
1924-ben vette meg a gyülekezet a három új harangot, amely most is szolgálja a falut. A harangokat öntötte Slezák László harangöntő mester.
A megmaradt régi harangot a kávai leányegyház kapta meg.
A harang szavához igazodott a falu minden napja.
Harangoztak:
-         reggel 4 órakor. A gazdák felkeltek és megetették a lovakat, marhákat.
-         Reggel 8 órakor. Az iskolások és az öregek mentek a templomba.
-         Déli harangszó.
 
-         Napnyugta. Minden gyereknek az esti harangszó után otthon volt a helye.
     A felnőtteknek be kellett fejezni a mezei munkát.
-         Este 9 órakor a kocsmák bezártak. Azok, akik rokonokat, ismerősöket látogattak, ilyenkor indultak haza.
Este kilenckor a község által fizetett két bakter lépett szolgálatba. Az egyik egy kerek óráig a falut járta, még a másik a községházára vigyázott. Majd váltották egymást. A falut járó bakter a falu különböző szögletében járva fertály (negyed) óránként fújta meg a kürtjét, jelezvén azt, hogy mennyi az idő, és hogy hol jár.
Az 1880-as évek végén egyszer az adószedés napján betörtek a községházára, hogy elvigyék a beszedett adót. A faluban szolgáló bakter vette észre a betörőket, őt agyon is ütötték a másik bakter alvást színlelt, így maradt életben. A vasládát a gombai várútnál feszítették fel, a pénzt elvitték, a ládát ott hagyták. Soha nem lettek meg a tettesek.
Ha a faluban tűz ütött ki, a harangot félreverték. Először mint a hármat. Ez azt jelezte, hogy mindenki készüljön fel a tűzoltásra és oltsa el a tüzet a kemencében és a tűzhelyen, majd amikor már a csak a kis harangot verték félre, akkor már nagy baj volt, és minden épkézláb embernek erkölcsi kötelessége volt a tűzoltás.
A legemlékezetesebb tűz a faluban 1880-évek közepén volt, Egy tavaszi napon a Fő út 86. sz. alatti Sáránszki István lókupec szalmáját gyújtotta meg a felső szomszédja. Nagy volt a szél, így a Fő utca leégett a 76 –tól a 100-ig.
A 102. alatt lévő házat úgy mentették meg, hogy vizes ponyvát terítettek a zsúpfedelére.
Aratás idején a falu tűzőrséget szervezett, ami a termelőszövetkezet megalakításáig működött. Akinek lovai voltak a községháza előtt tartózkodott. A lovas kocsin volt az eke, ez arra szolgált, hogyha a tarló ég, azt körbe szántsák.
Később amikor a községnek már volt lóvontatású kézi fecskendője és lajtos kocsija, akkor az is készen állt. A tűzoltó szertárat egész nap nyitva kellett tartani.
Akinek nem volt lova, az a templom tornyából figyelte a falut, és annak határát.
Minden háznál a kút mellett egy kb: hektós hordónak kellett állnia tele vízzel.
 
A szlovák művelődéstörténet fontos szereplője volt a Pauliny család a XVI. századtól napjainkig.
Pauliny Sámuel (Maglód 1715 – Bénye 1783. 07.20).
Besztercebányán tanult az evangélikus gimnáziumban. 1743-ban került Bényére tanítónak, és negyven évig látta el a pedagógusi és a jegyzői munkát a községben. A régi feljegyzésekben az olvasható, hogy nagyon népszerű tanító volt, mert az iskolából a gyermekek soha nem hiányoztak.
Itt született Zsigmond fia 1750. 02. 15.én (meghalt 1831. 04.10.) Pauliny Zsigmond a pozsonyi Evangélikus Gimnázium elvégzése után Lipcsében, Halle-ban és Wittenbergben járt egyetemre. A legfontosabb munkája az evangélikus népiskolák számára írt tankönyve, mely számtalan kiadást ért meg.
Lapozva a bényei anyakönyvet, egy érdekes bejegyzésre bukkanhatunk.
Egy gyermeknek a keresztanyja Hrúz Mária maglódi cselédlány volt.
Hrúz Mária emléktábláját az evangélikus egyház részéről Cselovszky Ferenc bényei nyugalmazott evangélikus lelkész avatta fel 2000. augusztusban utolsó vasárnapján Necpálon.
A Túróc megyei Necpál evangélikus templomában keresztelték meg Petőfi Sándor édesanyját, Hrúz Máriát.
 
Kölcsey Ferenc 1814. augusztus 16-án Bényén kezdte írni az Elfojtás című versét.
 
Az 1848-49-es szabadságharcban részt vettek:
Morvai Sámuel Koburg huszár 20 éves
Gér András köztüzér 24 éves
Huszák Pál honvéd 20 éves
Viczián Mihály Rácz huszár 19 éves
Kedves Pál Koburg huszár 19 éves
Kis Mihály közhuszár 20 éves
Szalai  István huszárhadnagy 26 éves
Csernák József bényei születésű péteri lakos.
Király Károly hadnagy  Született: Bényén 1826-ban.
Evangélikus nőtlen, gimnáziumot végzett 1844-től katona.
Pesten 1848. június 25-én lépett be a 2. honvéd zászlóaljba.
A délvidéki harcok során októberben kapta a hadnagyi kinevezést.
1849. februárjában Péterváradon árulás vádjával letartóztatták, márciusban elbocsátották, ezután jelentkezett a császáriaknál katonai szolgálatra. A budai császári várőrségben szolgált.
A honvédség május 21-én visszafoglalta a várat, ekkor esett magyar fogságba.
Görgey hadbírósága halára ítélte. Az ítéletet 1849. június 30-án hajtották végre Komáromban.
A szabadságharcban elesett hősökről nincs tudomásunk.
 
Az első világháborúba 410-en vonultak be, hősi halált haltak 18-an, hátramaradt 18 hadiözvegy és 7 hadiárva.
A második világháborúban 25-en estek el.
 
A Nagyatádi féle földreform során az igénylők 167 kat. holdhoz jutottak.
A kiosztott föld egy része Gombához tartozott Rókás dűlő volt.
Ezen az alacsony aranykorona értékű homokba szőlőt telepítették a bényeiek.
Ekkor osztották ki házhelyeknek a Fő utcán, a Gomba felőli részen 50 háztelket
Ez az úgynevezett Újtelep.
A második világháború után osztottak háztelkeket. Ekkor alakult ki a Harcvölgyi utca, az akkori nevén: Sztálin-telep.
 
A jelenlegi lelkészi lak 1884-ben épült fel.
 
Az első iskola épülete a mai Szoborkert helyén állt. A második épület a
Fő utca 81. szám ház helyén volt, a mai ház hátsó része az iskola épülete volt.
A mai iskola épületét 1928-ban építette az evangélikus egyház, jelentős állami hozzájárulással. Az épületet bővítették 1968-ban és 1994-ben.
 
Sztodola Mihály Bénye