Maczó Jánosné

Bénye Község Önkormányzata 2000- ben úgy határozott, kitüntetéssel ismeri el mindazok tevékenységét, akik községünkért kimagaslóan sokat tettek. Az elismerés a díszpolgári cím , amit létre hozott az akkori testület eddig egy alkalommal – az azóta már elhunyt – Kovács Imre tanítónak adományozott 2004. március 15-én. A másik kitüntetés a Bényéért emlékérem. Ezt az elismerést eddig hat alkalommal ítélte oda az Önkormányzat az arra legérdemesebbnek.2000 –ben Dr. Szili Katalin országgyűlés elnöke kapta a millenniumi rendezvénysorozat keretében. 2001-ben Dr. Boros Imre miniszter, aki a Phare pályázati programban segített a községnek. 2002 –ben Dr. Németh Imre miniszter, aki a negyedik pónifogathajtó rendezvényünk fővédnöki tisztségét látta el, és akinek segítségével plusz forrásokhoz jutott ez a rendezvény. 2004 –ben a Cselovszky házaspár kapta az emlékérmet, elismerésként a falunkban végzet tevékenységükért. 2006-ban Szluka Ferencné orvos írnók kapta az Oláh Szilveszter által tervezett és készített kitüntetést, községünkben végzett áldozatos tevékenységének elismeréseként.
2007 nyarán a képviselő-testület úgy határozott, hogy szeptember 29-én a falunapon Maczó Jánosnénak adja át ezt a szép kitüntetést. Az alábbiakban őt mutatjuk be, majd a vele készült rövid interjút olvashatják.

Életrajza: 

Maczó Jánosné (szül. Csonka Irma) 1947. november 21-én Gombán született. Tanulmányait a Gombai Általános Iskolában kezdte, majd 1964-ben gyors és gépírónői végzettséget szerzett Monoron, illetve Budapesten. 1969-ben érettségizett, majd az Államigazgatási Főiskolán diplomázott 1982-ben. Iskoláit azonban nem nappali tagozaton, hanem munka mellett végezte. 1964-ben a Budapesti Textil Nagykereskedelmi Vállalatnál kezdett dolgozni gyors és gépírónőként . 1965-ben a Monori Járási Tanácsnál a Mezőgazdasági Osztályon dolgozott, mint adminisztrátor. Gomba-Bénye-Káva községek Közös Tanácsánál 1971-ben mint főelőadó, 1982-től mint Végrehajtó Bizottság titkára dolgozott. A rendszerváltás után 17 éven keresztül Gomba-Bénye körjegyzőséget vezette.
-A fenteket olvasva rendkívül konzekves az életpályája.
Mikor döntötte el, hogy ezt a hivatást választja?
Nem mondhatnám, hogy pályafutásom kezdetén 1964-ben eldöntöttem, hogy a közigazgatási pályát választom. Az első munkahelyem kiválasztásában nagyobb szerepe volt talán a véletlennek, mint a tudatosságnak, és talán ez vezetett arra, hogy itt igazán nem is éreztem jól magam. Ezért is váltottam a közigazgatásban, és lehet azt mondani, hogy másodig munkahelyemen, a Monori Járási Tanácsnál szerettem meg ezt a hivatást. Sok olyan feladatot kaptam, ami sikerrel oldottam meg. Számtalan tervezési feladatot kaptam, és igen sok beszámolót készítettem el. Azonban a sikeres munkámat elismerték. A sikeres hat év után csábítottak el Gombára, ahol pályafutásom végéig dolgoztam.
- Mely pillanatok voltak a legemlékezetesebbek az elmúlt közel 44 év alatt?
- Két dolgot emelnék ki az elmúlt évekből. Az egyik, hogy 25 éves koromtól végeztem anyakönyvi tevékenységet a környező településeken. Számtalan házasságkötésnek voltam tanúja. Sokan mondták ki előttem a boldogító igent. A másik dolog nem konkrét tevékenységhez fűződik, hanem inkább egy munkacsoportban. Bénye község polgármesterével igen jó munkakapcsolatban voltunk az elmúlt 17 év alatt. Persze voltak vitáink, sokszor nem értettünk egyet bizonyos kérdésekben, de talán ez volt a kevesebb. Munkakapcsolatunkra inkább az együttműködés volt a jellemző úgy, hogy a község ebből csak profitálni tudott.
-Mivel foglalkozik most a nyugalmas napokban?
- Nyugdíjba vonulásomnak elsősorban családi oka volt. Idős beteg édesanyámat gondoztam, és talán ez tette ki eddig a legtöbb időt, persze főzés, takarítás mint minden háztartást vezető asszonynak sok napi elfoglaltságot igényel. Rengeteg könyvem van. Az elmúlt években nem volt időm olvasni, amit most bepótolhatok. Szívesen olvasok történelmi, romantikus és ponyva regényeket is.
Azért hiányzik a napi munka is, sokszor gondolok a hivatalra, bizonyára még egy kis időnek el kell telnie, hogy ezt az új állapotot megszokjam.
- Láthatóan nagyon meglepődött a kitüntetés átadásakor.
Tényleg ennyire meglepte az elismerés?
- A falunapra a meghívót a polgármester úr személyesen hozta el. Lomen Erzsébet előzően még felhívott, hogy mindenképp legyek ott, a megbízott jegyző még kocsival el is akart hozni Bényére, mégsem sejtettem semmit. Talán nem is meglepődtem, hanem inkább meghatódtam. Elmondhatom magamról, hogy rendkívül beszédes vagyok, és a tömegtől sem ijedek meg, és tessék a meghatódottságtól szólni sem tudtam. Csak a rendezvény befejeztével a testületnek tudtam megköszönni az elismerést. Nagyon jó, ha az emberről megemlékeznek és elköszönéskor megköszönik a munkáját.
- Köszönöm szépen és kívánom, hogy még sokszor találkozzunk Bényén!
- Én is köszönöm, és kívánom a bényeieknek, hogy olyan utódom legyen, aki szereti a községet és a lakosságot, megérti gondjaikat, és igyekszik azokon segíteni. A község vezetésének pedig olyan jegyzőt kívánok, aki egy új körjegyzőség felépítésével valóra váltja a testület elképzeléseit. És engedje meg még utoljára, hogy sok erőt és egészséget kívánjak minden bényei lakosnak, a polgármesternek és a képviselő-testület valamennyi tagjának.

Duchenka Nándor